Tehetség a családban

Lassúné Nagy Zita - Durgóné Benkő Babett - Lesku Katalin

A szubjektív és objektív tehetségazonosító módszerek együttes alkalmazását, a szülők, a pedagógusok és a pszichológus szakemberek együttműködésén alapuló megvalósulását a tehetségek sokfélesége, az eltérő időbeni megmutatkozása indokolja. Ebben az összetett folyamatban a szülők részvétele kiemelt fontosságú, hiszen az otthoni környezet lehetőséget ad a gyermekek megfigyelésére, a szülők diagnoszta szerepben való megjelenésére is. A szülők általi megfigyelésének eredményét a pedagógusok által gyűjtött információk (véleménygyűjtés, a tehetségígéretek munkájának elemzése) valamint a pszichológusok által értékelt képességmérő- és kreativitástesztek eredménye egészíti ki, amely a tehetségazonosítás komplex voltát, megbízhatóságát növeli.

Szülői szerepek a tehetséggondozásban

Mint ahogy az ismert tehetségmodellek (Renzulli, Mönks, Czeizel) mutatják, a tehetség megjelenése és fejlődése nagymértékben függ a családi légkörtől. A szülők a tehetséggondozás folyamatának a kezdetektől aktív közreműködői, egyrészt azért, mert gyermekük részvétele ebben a folyamatban engedélyükhöz kötött. Másrészt, a tehetséggondozó szakemberek felé tett szülői jelzések nagymértékben befolyásolják a tehetségígéretek kibontakozását vagy elkallódását. Számos szakirodalom (Gyarmathy, 2009; Izsóné és Hujber, 2015; Bognár, é.n.; Kovács és Balogh, 2010; Heimann, é.n.; Dávid, Hatvani és Héjja-Nagy, é.n.) foglalkozik a tehetség(ígéret)ek tulajdonságainak leírásával, amelyek a szülői megfigyelés alapját is képezik, segítve őket a tehetségígéretek felismerésében. Az ismertetőjegyek áttekintésénél meg kell jegyezni, hogy bár vannak közös jellemzők, amelyeknek nagy szerepe van a tehetségazonosításban (erre épülnek a tulajdonságlisták), azonban a tehetségígéretek a közös tulajdonságok ellenére sem egyformák.

A továbbiakban a tehetség(ígéretek)re jellemző általános ismertetőjegyeket foglaljuk össze, amelyek két nagy csoportra oszthatók VanTassel–Baska-féle leírás (idézi Turmezeiné, 2009) alapján.

A kognitív jellemzők, amelyek már a tehetség(ígéret)ek fejlődésének korai szakaszában megmutatkoznak, az alábbiak:

• gazdag a szókincsük, kifejezésmódjuk választékos;
• gyakran használnak szimbólumokat, szimbólumrendszereket;
• magas koncentrációs kapacitással rendelkeznek;
• szokatlanul jó a memóriájuk;
• egyes területeken fejlődési előnyt mutatnak, ami együtt járhat azzal, hogy nincs összhangban a szellemi és fizikai fejlettségük;
• szerteágazó az érdeklődésük,
• eredeti ötleteik vannak, kreatívan gondolkodnak;
• kíváncsiak, nagy a tudásvágyuk;
• az önálló munkát előnyben részesítik.

A tehetség(ígéret)ek affektív jellemvonásait tekintve is megfigyelhetők sajátosságok:

• sokat foglalkoznak az igazságos-igazságtalan fogalmakkal, fejlett az igazságérzetük, ami korán megmutatkozik;
• jó humorérzékkel rendelkeznek;
• gyakrabban élnek át érzelmi élményeket;
• erős kötődést mutatnak az emberek, a szakmai tevékenységek iránt egyaránt;
• egy-egy tevékenység elvégzésébe sok energiát fektetnek, tökéletességre törekszenek;
• több feladatot tudnak elvégezni társaiknál, kevesebb idő alatt.

A gardneri tehetségterületek közül a nyelvi területekre vonatkozó specifikumokat emeljük ki.
Nyelvi tehetségterület:

• Korai beszédfejlődés jellemzi.
• Spontán módon megtanul írni, olvasni.
• Nagy szókinccsel rendelkezik a korához képest
• Intelligens társalgás.
• Dialektusokat, tájszólásokat tud utánozni.
• Korához képest széles körű általános tájékozottság jellemzi.
• Választékosan fejezi ki magát.
• Kiváló nyelvi megőrző képességgel rendelkezik.
• Jó a megfigyelőképessége.
• Kiemelkedő a nyelvérzéke.

Ezek a jellemzők a szülőket a diagnoszta szerep betöltésében segítik. A gyermeki tehetség teljes körű kibontakozásában meghatározó a gondoskodó, a mentor, a fejlesztő és a menedzser típusú szülői szerepek vállalása is. A gondoskodó szülő a támogató környezetet, a tanulás személyi, tárgyi, anyagi feltételeit biztosítja. Mentor szerepben a szülő érzelmi biztonságot, szociábilis viselkedésmintát ad, erősíti gyermeke önbizalmát, érdeklődik tudás-, ismeretvágya iránt, értékorientációját formálja. A fejlesztő szerepben lehetőséget biztosít az együttes tevékenységre, fejleszti gyermeke képességeit, míg a menedzser szerepben a gyermeke életútját, céljait támogatja.

A teljes cikk a „Tehetségazonosító eszköz bemutatása és alkalmazása” című kiadványban olvasható.

Felhasznált irodalom:
Balogh László - Mező Ferenc - Kormos Dénes (2011): Fogalomtár a tehetségpontok számára. Magyar Tehetségsegítő Szervezetek Szövetsége, Budapest

Bognár Gabriella (é.n.): A család és az iskola feladata a tehetséges gyermek felismerésében és fejlesztésében. http://slideplayer.hu/slide/2113368/ (Utolsó letöltés: 2017.06.11.)

Czeizel Endre (1997): Sors és tehetség. Minerva Kiadó, Budapest

Dávid Mária - Hatvani Andrea - Héjja-Nagy Katalin (é.n.): Tehetségazonosítás a pedagógiában. Géniusz Műhely I. Budapest

Gyarmathy Éva (2009): Matematikai tehetségek.
http://ofi.hu/tudastar/matematikai-tehetsegek.(Utolsó letöltés: 2017.06.11.)

Heimann Ilona (é.n.): Tehetséges gyermek a családban. http://podmaniczky.sulinet.hu/tamop/tgyacs.ppt. (Utolsó letöltés: 2017.06.11.)

Izsóné Szecsődi Ildikó - Hujber Tamásné (2015): A kiemelten tehetséges gyermekek, tanulók gondozásának szakszolgálati protokollja. Educatio Nonprofit Kft., Budapest

Kovács Gábor - Balogh László (2010): A matematikai tehetség fejlesztése. MATEHETSZ, Budapest